A konfrontácionizmus sok féle képpen szővi át a társadalmat. A nagy ideológiák fénykorában a "Nyugat" és a "Kelet" ideológiai, politikai, hadászati, művészeti...konfrontációját figyelhettük meg, amikor is emelkedtek a falak és az emberek ideológiai igazságuk érdekében bezárkóztak és mindent elvetettek, ami a másik tábor oldaláról érkezett. Viszont éberen figyelték a másikat nehogy az valamilyen eredményben túlszárnyalja, megéltük azt is, hogy a béke sportrendezvényén az olimpián "blokkok-barakkok" távol is maradtak. Európában elkezdtek omlani a falak, bebizonyosodott, hogy a "Kelet" rendszerbeli elképzelései nem időtállóak és nem fejlődőképesek így váltásra és változásra van szükség, azzal az elképzeléssel, hogy a konfrontácionizmusnak túl kell élnie a "társadalmi kígyóbőr" szakításpróbáját. Az elvtársakat át kellett menekíteni patyolat tiszta demokratákká egy csipetnyi "scifi" és működőképessé vállt a transzformáció, rövid idő alatt a meghurcoltakból újból meghurcoltak lettek és ezt a konfrontácionizmus táptaláján manőverező manipulátorok eredményesen véghez is vittek.